Most jutott időm rendesen végig hallgatni ezt a lemezt, és eszméletlen jó! Én eddig csak a duó egyik felétől/ről(Henrik Schwarz) hallottam dolgokat, és bár azok is nagyon tetszettek, de ez valami eszméletlen. Már csak azért is mert hiába ilyen nagyon minimalista jellegű, nem kell, eszméletlen bonyolult, kitekert "zajzenére" gondolni, ahol valamilyen nagyon híres zenészek teljesen érthetetlen absztrakt dolgot művelnek a hangszerekkel(ettől függetlenül vannak benne absztrakt részek:P). Kellemes kis nyugis valami. Néha egy két 'fanyar vigyor' átkúszik az ember arcán, néha egészen egyszerű, néha nagyon könnyű(nekem már már kicsit slágeres beütése van, de ez egyáltalán nem negatívum). És igen, néha annyira vidám, hogy lehet rajta úgy röhögni mint a borítón.
Lángoló gitárokon írtak erről a lemezről egy nem túl hosszú kritikát.
www.buggeandhenrik.com/music
